2015.10.24.  Homloklebenyes

Szép szombat estét…

Ugye ott tartottunk, hogy egy kordában tartott ego rendben van, de vészhelyzetben bizony átvált, és az Én kap elsőbbséget… ezzel nincs baj még, mert túlélő üzemmódban ez a dolga…
a baj akkor kezdődik, mikor a stresszhelyzet elnyúlik, mert ilyenkor a test és az agy hosszú ideig nincs egyensúlyban, önzővé, énközpontúvá, önimádóvá válunk, tele leszünk önsajnálattal és önutálattal…

a könyv itt próbál felvidítani, hogy ha a gondolat arra jó, hogy lebetegítsen, akkor arra is jó, hogy meggyógyítson…

ha mondjuk többször megbántanak valakit, az keserűségében ugye olyan vegyületeket gyárt a testében, amik ahhoz a keserű érzelemhez szükségesek… telnek a hetek, az érzelemből már hangulat lesz, hónapok alatt kedéllyé válik, évek során pedig sértődékeny személyiségvonás lesz belőle… a teste már olyan szinten hozzászokott a sértődöttséghez, hogy az illető hosszú évekre megreked ebben a gondolkodás-érzés körforgásban…

erről az ördögi körről már volt szó… hiába a tudati elhatározás, hogy megváltozom, a test csak gyártja tovább a besértődött vegyületeket, teljesen leköti az energiáját a stresszes helyzet, lepukkan az immunrendszer, akár le is betegszik, de ha azt még nem is, már mindenképpen nagyon régóta, nagyon tréül érzi magát...
mondjuk annyira, hogy elege van, és egy nagyon ütős elhatározást hoz:

mostantól tudatos lesz…
minden egyes kósza-kóbor gondolatát és önkéntelen reakcióját megfigyeli, nem engedi, hogy automatikusan, robotszerűen működjön… figyelővé válik..
nem anyázik ám… hogy jaaaj, már megint duzzogtam, jaaaj, már megint besértődtem egy semmiségen, már megint elszúrtam… nem… csak minősítés nélkül, nyugodtan, higgadtan figyel…
megfigyeli hetekig, hogy milyen gondolatok ugranak be csak úgy…
milyen érzelmek indulnak benne csak úgy…
mindenről tud, mindent elcsíp…
az elején még egynek érzi magát a gondolataival… de később egyre inkább azzal a tudatossággal azonosítja magát, amivel figyeli a gondolatait…
és akkor már azt is érzi, hogy tud választani, hogy milyen gondolati lemezek fussanak… az elején olyan, mintha nem tudnánk valamire nem gondolni, mintha lehetetlen lenne befolyásolni a gondolatainkat…
újra és újra azon kapjuk magunkat, hogy már megint elindult a megszokott lemezünk, fut a sértődöttség-program, vagy bármi más, amit éppen bevéstünk az agyi idegpályáinkba… az aggodalom, a féltékenység, az önsajnálat, bármi…

(kattints a képre, ha érdekel, hogy milyen homloklebenyi vizsgálatokkal saccolják meg, hogy letudsz-e szokni a dohányzásról pl.)

na tehát ha fenntartjuk a megfigyelést, önmagunk figyelését, akkor abban a pillanatban abbahagyhatjuk azokat a gondolatokat és tevékenységeket, amik nem tesznek jót nekünk, amikor észrevesszük, tudatosítjuk őket…
és ekkor energia szabadul fel, aminek mi szabhatunk irányt… elcsípünk egy rossz irányba menő gondolatot, nem hagyjuk, hogy érzéssé, tetté alakuljon, és olyat gondolunk helyette, ami a célunkat szolgálja, olyat érzünk és teszünk, ami megfelel az akaratunknak…
és nem csak nézünk, mint a moziban, hogy megint mit szúrtunk el, pedig nem akartuk…
arra koncentrálunk, amit akarunk… annak adunk energiát… amit nem akarunk, attól elvonjuk… vezetés közben sem a fákat nézzük, aminek nem akarunk nekimenni, hanem köztük az utat… amin haladni akarunk…

na ez a életérzés már más… ez már nem a túlélő üzemmód, hanem a teremtő…
kell lennie az életünkben olyan tevékenységeknek, mikor teremtő módban működünk… mikor az idő, a testünk és a környeztünk jelentéktelenné válik, nem zavar minket, és annyira belefeledkezünk abba, amit csinálunk, hogy éntelenné, senkivé válunk, megszűnik az önazonosítás egy tárggyal, bármivel… olyan anyagtalan tudattá válva, személytelenül, magunkról megfeledkezve igazán elmerülünk abban, amit éppen csinálunk…
nem lehet tudni mi van ezekkel az idézetekkel, de mindegy, Buddha állítólag azt mondta, hogy:
„A dolgok megtörténnek, a cselekedetek végbemennek,
ám nincs azoknak egyéni cselekvőjük.”

tehát úgy tűnik, hogy nem én kakaóztam össze a billentyűket, hanem valahogy kakaós lett általam…
de hát ki látott már french trufflest kanállal enni?
az eb mondjuk szépen takarít ilyesmit, de nem akarom, hogy cuppogjon a klaviatúra, a macska meg finnyás… na jó… nem sokára jön a tavaszi nagytakarítás – a tavalyi -, majd annak keretében lemosom a gépet, kipiszkálom a szotyit, miegymást…

ezt felfoghatjuk tisztaságalkotó tevékenységnek, akkor aktiválódik a homloklebenyem, itt az agyam elülső részén, mutatom, és az pedig magába foglalja a prefrontális kérgemet is… ez ám az emberi idegrendszer legfiatalabb és legfejlettebb része… bizony… és a legalkalmazkodóképesebb is… (azért ez hosszú szó volt… habakukk, 25 betű) tehát a prefrontális kéreg énünk kreatív központja,
a vezérigazgató, a döntéshozói testület… a homloklebeny a figyelem, éberség, összpontosítás, a tudat székhelye… itt mutatkoznak meg szilárd szándékaink…

És figyelem!!!
erre a lebenyre van szükségünk ahhoz, hogy megváltozzunk… hogy kitörjünk a kémiai-gondolati-mókuskerékből…

leegyszerűsítve a homloklebeny feladatait, három lényeges dologért is felelős, és ezek mindegyikének fontos szerepe lesz abban, hogy szakítsunk rossz szokásainkkal és újakat alakítsunk ki… már ha átakarjuk írni néhány programunkat… ha minden tökéletes az életünkben, és nem akarunk változást, akkor felejtős az egész… semmi dolgunk..
 
öööö… bár tökéletesnek érzem az életem, azért szeretnék változást… 
ez most olyan kis furi paradoxon, de a franc se agyal rajzta…
mert rajzolni jó, azért a z, és nem javítom ki… Freud meg hagyjon békén…
és mivel hajnali fél hatkor  feküdtem le, a torta sütő lányok meg már korán reggel csiripeltek a konyhában, ma már nem olvasok tovább…
ráadásul holnap aztán tényleg hajnalba kelek, mert J-art! viszem a kislámpákat, és a sötét dojoban, azok fényénél fogunk dolgozni…
kontrasztgyakorlat… árnyékos…ilyesmi, mint ez…

 

Oldal: Homloklebenyes
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat